BIÓ-TEREK

Az épületek és megépítésükhöz felhasznált anyagok, valamint s berendezések biológiai hatást fejtenek ki az élő szervezetre a zárt terekben. A tudományos kutatások előrehaladásával egyre több ártalmas, toxikus beltéri hatásra derült fény. Olyannyira, hogy kialakult egy új fogalom a „megbetegítő

épület-hatások”, mely sick building syndrome fogalomként ma már nemzetközi szimpóziumokon gyakran szereplő témakör. Ezekkel a kérdésekkel az ÉPÜLET BIOLÓGIA foglalkozik.

Minthogy minden környezeti tárgynak van valamilyen biológiai hatása, ezért az ÉPÜLET BIOLÓGIA csak azokkal a hatásokkal foglalkozik, amelyeket az öt érzékszervünkkel nem tudunk észlelni, de tudat alatt biológiai reakciókat indítanak el szervezetünkben.

Az épület biológiai kérdések korábban nem csak a tudomány alacsonyabb fejlettségi szintje miatt nem kerültek előtérbe, hanem tapasztalat szerint az évszázadok alatt kiválasztódott anyagféleségek és berendezések, az úgynevezett hagyományos építészet nem okozott az épülettel összefüggésbe hozható megbetegedéseket.

A második világháború után robbanásszerű változás következett be az építőanyagok, építési technológiák és épület berendezések körében, s ezzel egyidejűleg számos megbetegedés forrását fedezték föl ezekben. Erre nézve egyik jó példa a radon gáz, amelyet a tüdőrák forrásának tekinti a tudomány. Korábban épületekkel kapcsolatban ismeretlen fogalom volt, s csak akkor került az építészet rivalda fényébe, amikor a hőveszteség csökkentésére létre hozták a légtömör ablakokat. Az ilyen ablakokkal ellátott új épületekben feltűnően magas számban tüdőrákos megbetegedések fordultak elő. Hosszú kutatás után kiderült, hogy míg korábbi rosszul záródó ablakok mellett egy bizonyos természetes szellőzés a mindenen áthatoló, színtelen, szagtalan, gáz feldúsulását megakadályozta, a légtömör ablakok a talajból feláramló, az anyag természetes bomlástermékeként keletkező radont visszatartotta és nagymértékű feldúsulást okozott.

Ez csak egy példa az épületekben keletkező ártalmas hatások közül amely rávilágít a bioépítészet nélkülözhetetlenségére. A BIOÉPÍTÉSZET FELADATA BIOLÓGIAILAG EGÉSZSÉGES TEREK LÉTREHOZÁSA, azaz minden ártalmas beltéri emisszió, sugárzás és egyéb hatás kizárása. A civilizált társadalmak napi életük 80-90%-át belső mesterségesen létrehozott terekben tölti, tehát nem elhanyagolható a tér biológiai hatása. A KÖZTUDAT TÉVESEN ÉRTELMEZI LÁTVÁNYKÉNT AZ ÉPÍTÉSZET FOGALMÁT, amely az architektúrában jut kifejezésre, holott az ÉPÍTÉSZET FŐ FELADATA NEM A LÁTVÁNY, HANEM A VÉDELEM, elsősorban a belső terekben kialakuló biológiailag legkedvezőbb állapotok megteremtése.

Az építészet fogalmát az épület megjelenésével, az architektúrával, a látvánnyal azonosítják. De mint az ábrából látható számos hatás ébred az épületben, amelyek legtöbbjét érzékszervünkkel nem érzékelhetünk, de tudat alatt szervezetünk reagál a hatásokra. A negatív hatások leküzdésére az immun rendszerünk védekezési energiája emésztődik fel. Ha az épületből származó beltéri hatások megsokasodnak, akkor az immun rendszer olyan mértékig megterheltté válik, hogy bakteriális, vírusos, avagy egyéb támadás estén már képtelen kellő védelmet nyújtani az egészséges életvitelhez.

Az épület nem csak biológiailag terheli a környezetét, hanem egyéb módon is szennyezi. A legkorszerűbb építészetnek számos építészeti eszköze van az épület által okozható beltéri-kültéri környezet szennyezés csökkentésére, vagy megakadályozására. Ezzel a tevékenységgel az ÖKOLOGIKUS ÉPÍTÉSZET foglalkozik. Az alábbi ábra áttekintés ad a látványépítészet és az ÖKOLOGIKUS ÉPÍTÉSZET célkitűzéseiről. Az ökologikus építészet mindazon építészeti irányzatok összefoglaló neve, amelyek az épület működését valamilyen szempontból jobbá kívánják tenni. Természetesen az ökologikus építészet önmagában minden építészeti eszközt felhasznál annak érdekében, hogy az épület környezetét semmilyen mértékben, vagy a legcsekélyebb mértékben se terhelje. Abszolút ökologikus épületnek az eszkimók igluját, a bennszülöttek növényi anyagokból, vagy agyagból épített kunyhóit, barlangjait tekinthetjük, mert sem építésükhöz, sem a működtetésükhöz (világítás, hűtés, fűtés, főzés, szellőztetés) nem vesz igénybe mesterséges, fosszilis eredetű energiát. Elbontásuk (elhagyásuk) sem okoz környezetének szennyezést, mert az elenyészés nyomtalanul visszaforgatja az anyagokat a természetbe. Ezzel szemben a civilizált társadalmak épületei környezet szennyezők. Az ENERGIA TAKARÉKOS ÉPÜLETEK kevésbé szennyezik a környezetet. Tudatosítani kell, hogy minél magasabb egy épület, annál nagyobb az egy négyzetméterre vetített, úgynevezett fajlagos energia felhasználása. Ebből következik, hogy az építészet minél magasabbra – látványra - törő felhőkarcolói az energia takarékos épülethez viszonyítva akár ezerszer több energiát fogyasztanak, ezért ezek bűnt követnek el az egész emberiség ellen, aminek az árát nem a használói, hanem a FÖLD LAKOSSÁGA FIZETI MEG, akár egészségük árán.

Vissza