PASSZÍV HŰTÉS

A passzív hűtés olyan épülettervezési eljárás amely, nem igényel gépészeti berendezéseket, de akár versenyképes a klímaberendezésekkel is. A passzív hűtéshez az épület anyagai, szerkezete, nyílásai úgy vannak megválasztva és elhelyezve, hogy képesek legyenek a környezetből a megújuló energiát, az alacsony hőtartalmú energiát felfogni, tárolni, s a szükséges hűtő hatást kifejteni.

Az épületek passzív energia hasznosítása nem jár többlet költséggel

A passzív hűtéssel nyáron, az épületben 6-10 ºC-al alacsonyabb hőmérsékletet lehet előállítani, gépi berendezés, magas energiafogyasztás nélkül. Elmaradnak mindazon káros jelenségek, amelyek a légkondicionálók használata esetén elkerülhetetlenek. Nem jön létre hideg megbetegítő, reumás jelenségeket keltő légáramlat, nem okoz allergiás tüneteket, nem ad lehetőséget a baktériumok elszaporodására, mert a hideg hatást nem lehűtött levegő áramoltatásával, hanem alacsony hőmérsékletű sugárzással fejti ki. Ezt azáltal lehet elérni, ha a nyári éjszakák hűvös levegőjének alacsony energia tartalmát konzerválja az épület szerkezete. Nappal a lehűtött szerkezetek alacsony hőmérsékletű kisugárzása teremti meg a hűvösség érzetét.

Minden nagytömegű, szilárd építőanyagú épület alkalmas passzív hűtésre, ha célszerűen használják, alkalmasak az épületnyílások intenzív éjszakai gravitációs átszellőztetésre, továbbá ha a napsugárzás melegítő hatása ellen kellő a védelem. A passzív hűtés nem használható olyan terekben, ahol nagy a lélekszám, mint előadók, színházak, mozik.

A könnyűszerkezetes épületek passzív hűtésre alkalmatlanok, mert nincs annyi tömegük, amely kellő mennyiségű hőt képes lenne tárolni. Ezért a porózus, lyukacsos falazó anyagból készült épületek kevésbé, vagy egyáltalán nem használhatóak passzív hűtésre, mert alacsony a hőkapacitásuk.

A passzív hűtés a kontinentális időjárású területeken – mint hazánk – nem nélkülözhető a kellemes hőérzet megteremtéséhez. A kontinentális időjárás jellemzője a szélsőséges léghőmérsékleti előfordulások. Nyáron rekkenő hőség, télen dermesztő hideg időszakok jelzik az időjárási besorolást. Az épületnek mindenkor meg kell felelni az időjárás jellegének.

A hagyományos épületek építészeti bölcsessége markánsan jelzi építőik évszázados tapasztalatait. Ezért különbözik egymástól építészeti megjelenésében, formájában, tetőformájában, anyagában a finn faház, a magyar paraszt, vagy a görög mediterrán ház.

Az épülethasználóiknak igen nagy hőkényelmetlenséget okozna, ha csupán kísérletként egy adott területen, a helyi klímával ellentétes klímahagyományú épületet emelnének számukra. Például az alföldön Fin faházat. Nyáron használhatatlan lenne. Ilyent csak a kozmopolita, formalista építészet tesz, amely nem foglalkozik az épület által elvárható időjárás elleni védelem feladatával, hanem nagy energia felhasználást okozó épületgépészeti berendezések segítségével ellensúlyozza azt.

Tudomásul kell vennünk, hogy hazai időjárásunk alatt az épületből nem csak kifelé áramlik a hő, mint ahogyan ezt nagyon sokan gondolják, beleértve építőanyag gyártókat is, melyek lyukacsos téglakínálatukkal csak a hőszigetelést célozzák meg. De termékük ezzel elveszti a hőtároló képességet, ami hazai klímánk alatt nélkülözhetetlen tulajdonsága a falazó anyagoknak. Nyáron befelé is áramlik az energia, de különösen kánikula idején igen nagy hőmennyiség jut be az épületbe, s ha ez nincsen építészetileg kivédve, akkor akár elviselhetetlen hőmérsékleti állapotok alakulhatnak ki a belső terekben, amely lehetetlenné teszik az éjjeli pihenést, az elvárható felfrissülést. Ennek következménye a másnapi fáradtság, kimerültség érzete. Oka, hogy szervezetünk pihenés helyett, energiáját kénytelen a környezeti magas hőmérséklet elleni védekezésre fordítani.

Vissza