ENERGIATAKARÉKOS MŰKÖDÉS

Az épület energiatakarékos működésének alapja mindenek előtt az építészeti tervezés, a tervező ismereteinek  mélysége és szélessége. Az épület fűtési költségei minimálisan ötven százalékkal csökkenthető egy hagyományosan, a korábbi évek szabványai szerint készült épülethez viszonyítva.

A takarékos energia fogyasztás építészetileg három módon érhető el. Az építőanyagok megválasztása révén. Ugyanis az épület energia fogyasztása nem csak fenntartásához, üzemeltetéséhez szükséges energia mennyisége határozza meg, hanem az építő anyagok előállításához felhasznált energia is. Pl egy tonna agyagtégla előállításához 5 kWh, egy tonna égetett tégla legyártásához 450 kWh, egy tonna alumínium előállításához 7000 kWh energiát használnak föl. Ezért érvényes az az  állítás, hogy az épület már akkor szennyezi a környezetét, amikor még csak építésének szándéka született meg. Tehát  az épület energia takarékossága jelentős mértékben az felhasznált építőanyagok megválasztásán múlik.

Építészetileg az energia hatékonyság  egyszerű eszközökkel mérhetően az építmény  hőcserélő felületeinek nagyságával  mérhető. A hőcserélés szempontjából a külső levegővel érintkező felületeket kell számba venni, mint a külső térelhatároló falakat, tetőfelületeket. Ebből a szempontból ezeknek a felületeknek a hőátbocsátó képessége érdektelen, hiszen bármilyen értékű legyen is az, logikus, hogy a nagyobb felületen nagyobb fűtési energia fog kárba vészni. Ezért hibás az olyan építésztervezési gyakorlat, amely az épület tömegét felaprózza, ki-be ugrásokat képez, mert ezáltal megnövekszik az épület külső köpenye, de nem csak a hőveszteség, hanem a többlet anyag és munkaszükséglet által az épület építési költsége is nő. Az építészeti tervezés azért kedveli a feloldott körvonalú épület formákat, mert általa „gazdagíthatja„ az építészeti megjelenést, az architekturát, a látványt. Az egyszerű, zárt épületformának sokkal nehezebb látványos megjelenést teremteni, amelyen nincsenek hangsúlyos vetett árnyékok. Tehát az építészeti gyakorlat, látványteremtés nehézségei okán kerüli az energia takarékosság követelményeit, a legegyszerűbb épület alakzatot, amelynek a lehető legrövidebb a körvonala.

Az építészet fegyvertárában a negyedik lehetőség az épület külső levegővel érintkező felületeinek magas hőátbocsátási ellenállást , azaz, egy négyzetméter köpenyfelületen egy óra alatt minél kevesebb energia távozhasson. Ez a követelmény nem csak a falakra, tetőszerkezetekre vonatkozik, hanem az üvegezett nyílásokra is. Utóbbiak esetében az 5 – 0,4 –es hőátbocsátási tényezőkről dönthet a tervező.

Ezzel még mindég nem, merült ki az építész fegyvertára, ugyanis nem csak az alacsony energia tartalmú építőanyagokra, a tömör alaprajzara és nagy hőellenállású épületköpenyre, röviden nem csak a hőveszteség csökkentésére kell koncentrálni, hanem a természet által felkínált, úgynevezett megújuló energia hasznosítására is. Épület esetében a napfény energia tartalmának minél nagyobb mértékű befogására. Ez a napenergia passzív hasznosítása, a passzív ház megalkotását jelenti. Sajnálatosan újabban széles körben elterjedt a „PASSZÍV HÁZ „  fogalmának teljesen félreértelmezett alkalmazása. A passzív ház szó szerint azt jelenti, hogy a háznak nincsenek a megújuló energiák hasznosítására szolgáló aktív elemei, azaz gépészeti berendezései. A ház passzívan maga képes – többlet beruházás nélkül – felfogni és tárolni a Nap sugárzó energiáját, ezáltal a belső térben a léghőméréskletet.

Vissza